Kabai Lóránt moaré című verseskötetéről Bocsik Balázs írt kritikát a Literán:

Kellemetlen helyzetben van a kritikus kabai lóránt hetedik önálló kötetével. Egyrészt a kötetnek van egy performatív megelőzöttsége: a moaré összes versét felmondták a szerző ismerősei, barátai; az egész egy lejátszási lista keretében megtekinthető a youtube-on. Másrészt ez a könyv merőben eltér az életmű előző darabjaitól. Noha elszórva mindig is valamilyen formában jelen voltak a fotók és a különböző grafikák, azok jobbára egyfajta tagoló funkciót láttak el (pl.: nem kijárat, avasi keserű). Jelen esetben viszont arról van szó, hogy a szövegek és a szerző saját fényképei következetesen párokat alkotnak. Ha mindez még nem lenne elég zavarba ejtő, akkor említsük meg azt is, hogy a tartalomjegyzék szerint a kötet két ciklusra oszlik, ám maga a könyv nem tagolódik ilyenformán, sőt a valódi sorrend teljesen különbözik a tartalomjegyzékben megjelenőtől. A versek fel is van címkézve (hogy ne mondjam: megtaggelve), s ezáltal tematikus csoportokokba vannak osztva. Mindemellett a szövegek decimális kiterjesztéseket is kaptak, amelyek az életművön belüli (számozott) elhelyezését segítik elő. És a végére egy falat az ínyenceknek: ha valaki meg szeretné érteni az egyes versek mellé, a lap szélére nyomott kódokat, annak bizony le kell porolnia a morzeábécéjét. Ez leírva soknak hathat, és nem ígérem, hogy a kézbevétel feltétlen enyhítő lesz.

Be kell vallanom, hogy csaltam. Ezekre az általam zavarba ejtőként aposztrofált jelenségekre vannak világos válaszok, amiket kabai el is mondott rendhagyó, könyv nélküli könyvbemutatóján (a fentebb linkelt lejátszási listán ez is megtalálható). A könnyebbség kedvéért álljanak a leleplező válaszok itt is néhány sommás megjegyzéssel kiegészülve.

A kötetben a versek valódi sorrendje egybeesik azok megírásának kronologikus sorrendjével (a lapszéli morzekód dátumot rejt), ezzel szemben a tartalomjegyzék egy lehetséges, ciklusokra osztott szerkezetet vázol, amely csak ebben a jegyzékes formában aktualizálódik. Ez a megoldás kabai esetében azért is lehet különösen érdekes, mert egy olyan költőről van szó, aki az egész eddigi életművében következetesen intertextualizálta a saját szövegeit. Ez a poétikai eljárás azt mutatta fel, hogy az ismétlődő-folytatott tematika (depresszió, függőség, párkapcsolati- és egzisztenciális csőd stb.) nyelvi öntőformája önmagához képest mindig megkésett, hiszen létezik egy nyelvileg tökéletesebb állapota e minőségek rögzítésének, de ennek belátását csak az aktualizálódó (mindig partikuláris) tapasztalat jelenidejűsége képes felszínre hozni.”

Bocsik Balázs kritikája Kabai Lóránt kötetéről teljes terjedelemben a Litera oldalán olvasható.