Csanda Gábor írt Mészáros András Nem alszom… (Phoenix Library, Pozsony, 2021) című önéletrajzi könyvéről a Dunszton:

“Van Kosztolányinak egy 1903-as keltezésű zsengéje, a mindössze kétsoros Kossuth Lajos élete című: „Kossuth Lajos élete meglehetősen monoton. / Született Monokon.” Nos, Mészáros András élete és életrajza, legalábbis legújabb könyve alapján ezzel szemben színes, változatos és érdekes, ellentéte mindennemű monotóniának. Bár a Nem alszom… című kötetet akadémikus szerzője, az ismert filozófia-, kultúr- és irodalomtörténész nem nevezi életrajznak, de legalább intenciói szerint mégis az, vagy ahogy ő maga írja előszavában: a maga külön bejáratú történelme.

Az, hogy a mű lezáratlan, logikus, hiszen hetvenkét éves (a fiatalabbakat fizikailag és szellemileg is simán leköröző) szerzője aktív szakmai s közösségi életet folytat, fontosabb kulturális kérdésekben a napi sajtóban is állást foglal. De lezáratlan úgy is, hogy nyitva hagyja a könyvet: utolsó fejezete ugyanis egy Leonard Cohen-dalra (Záróra – ez ennek a zárófejezetnek a címe is) hangszerelt, cseppet sem búcsúzó búcsúszó: nem „leszámolás az élettel, hanem szemrevételezése annak, ami volt, és ami állandóan újra és újra megismétlődik”, hiszen a műszak végén a bárpultos is csak azért összegzi a napi bevételt s takarítja ki a helyiséget, mert „holnap újra kezdődik az egész”. Ami, némi megszorítással Kosztolányi Hajnali részegségének záróképét is elénk idézi: „mégiscsak egy nagy, ismeretlen úrnak / vendége voltam.” A megszorítás arra vonatkoznék, hogy Kosztolányit a transzcendens ragadja meg, és sóvárgása, megilletődöttsége áll érdeklődésének középpontjában, Mészáros András pedig hedonistaként éli meg a világot: ekként elevenednek meg s válnak hangsúlyossá a Cohen-féle Closing Time-ban és a Záróra című fejezetben (magyarul Zorán énekli ezen a címen) a nők, a tánc, a talált és elvesztett partnerek (a szerző angolul idézi a dal refrénjét).”

Csanda Gábor kritikája teljes terjedelemben a Dunszt oldalán olvasható.