Ez a kérdés kicsit mindig megijeszt, az élet bármely területével kapcsolatban teszik fel – min is dolgozom éppen. Ha valami munkává válik, megijedek tőle, és ijedtségemben az utolsó pillanatig tolom magam előtt, vagy éppen bele kell trükköznöm magam az elvégzésébe (ez gyerekkori, kissé elfojtott tökéletességre törekvésből eredhet, addig a pontig kell húznom a dolgokat, amikor az időstressz már nagyobb, mint a perfekcionizmusból fakadó). Egyébként valahol ezért könnyítettem meg a saját helyzetem azzal, hogy hivatásként az írástól ilyen távoli területen tanultam, mint a biológia. Mindig arra kellett munkaként gondolni, amelyikkel épp nem foglalkoztam.

De ha már ennél a hétnél tartunk, hát: kiadás előtt áll az első verseskötetem, a Kalligram Kiadónál jelenik majd meg Már nem a mi völgyünk címmel, várhatóan a közeli jövőben. A rám eső része – efféle dolgok, mint a versek megírása, Németh Zoltán értő szerkesztése utáni munkálatok – valójában mögöttem van, így már nem kell aktívan munkálkodnom rajta, viszont a végleges formáját most ölti fel a kötet. A borítón Csillag Lajos és Nagy Hajnal Csilla dolgozik, Csilla rajzaiból és fotóiból varrnak kötetruhát, Gužák Klaudia pedig illusztrál pár verset okos és szeretetreméltó rajzaival, tehát ezen jelenleg nem én dolgozom, csak boldogan fogadom be a terveiket.

Emellett van két biztos projektem a nyárra, amelyekkel viszont legalább gondolati szinten foglalkoznom kell lassan, az egyik egy tematikus vers (a Prae lapnak megy majd, ha felnő), a másik pedig próza lesz, ami pedig azért izgalmas, mert mostanában rendkívül keveset foglalkoztam prózaírással, amiért egy kicsit meg is lettem bubulva. De ez egy jó dolog, motiváló tud lenni az efféle bubulás. Tehát ezzel a két szöveggel veszem fel a kapcsolatot, ha nem is papíron, de egyelőre fejben – mondom most bátran, és bízom benne, hogy épp ezen alkalommal sikerül majd felülkerülnöm a saját agyammal vívott, lassan harmincéves nagy háborúmban.