Nagy Márta Júliával Papp Sándor Zsigmond készített interjút a Könyvterasz.hu-n az Elígért lány (Jelenkor, 2021) című verseskötete kapcsán:

“– Hét éve jelent meg a bemutatkozó köteted, az Ophélia a kádban. Nehéz volt megtalálni az új könyv tartópilléreit?
– Annyira nem, hogy a tartópillérek már egy évvel az Ophélia megjelenése előtt megvoltak. Szerencsém volt, mert olyan élethelyzetben voltam, hogy beugrott róla a bibliai történet Máriáról, Mártáról és Lázárról, és nagy elánnal elkezdtem írni a versciklust. Ez pedig nagyon jó kapaszkodó volt: mitológiai, mesei figurákat belehelyezni mai élethelyzetekbe, felülvizsgálni az egyes történeteket, más szemszögből nézni a karaktereket.

– Akkor miért húzódott így el a megjelenés?
– Részben azért is tartott hét évig a munka, mert túlságosan szerettem ezt játszani, állandóan kutatni, hogy az egyes élethelyzetekhez, érzelmi állapotokhoz melyik történet, melyik karakter illik. Gyerekkoromban szerettem rajzolni, most már egyáltalán nem, igaz, sokat fotózok, de soha nem nevezném magam fotósnak, az csak a hobbim és egyfajta segédeszköz a munkámhoz.

– Miért hagytad abba a rajzolást?
– Mert rádöbbentem, hogy semmi mást nem tudok rajzolni, csak női alakokat, fákat, virágokat. Ha nagyon megerőltettem magam, akkor modell után tudtam hiperrealisztikusan portrét vagy csendéletet készíteni, bár csak puha grafitceruzával. De magamtól eszembe nem jutott volna autót, lovat, gyárat, férfit, tömegjelenetet rajzolni, egyáltalán, mozgást ábrázolni. Statikus, kontemplatív női figurákat, gazdag flórában, talán ennek akartam utólag jelentést, keretet adni. Mindkettőt. Egyszóval könnyen ment. Ömlöttek belőlem a szavak, sokszor kontrollálatlanul.”

Az interjú teljes szövege a Könyvterasz oldalán olvasható.