„Megszólítottam a molyette kabátot viselő férfit.” „Kövületként állok mindenek felett.” „Ahogy odaléptem magamhoz, természetesen kezet akartam fogni magammal, de hirtelen visszahúztam a kezem.” „Ebben a tragikus helyzetben végre Karthágóban is győzött a józan ész.” „A kölcsönös hűtlenségnek, a szakadásnak ugynis éppen az a célja, hogy megteremtse a hűséget, a folyamatosságot.” „A társalgás akadozva, nehezen indult.” „csak ravaszkodj, s fuss mindenfelé, eltévedsz úgyis” „Mire beért a kastélyba, már kialakult a terve.” „A rendező a TÁRGYIASULT SZELLEMET remegteti meg.” „Úgy zuhantam le a magasból, mint a sas, de nem az, amelyik a zsákmányra csap, hanem amelyiket lelőttek.” „Két töltéspont infinitezimális közelítése energetikai végtelenbe divergál.” „A közös elem hasonlítás és uralkodás között a párhuzam.” „Az úgynevezett ‘tradicionális kultúrák’ öröksége rendkívül értékes ugyan, de ápolását nyugodt szívvel átengedhetjük másoknak.” „Eltűnt az egyiptomiak írónádja, eltűnt a stílus, mellyel a görögök és a rómaiak viasztáblára karcolták betűiket.” „Minél távolabb került az otthonától, annál ruganyosabban lépkedett.” „Höjgyügyék és hurik, dzsentrisz end lébeman, cédamsze meszticök!” „A különböző kultúrák mondáiban és mítoszaiban megjelenik a női erő és ennek következményei.” „De mit tegyünk azokkal az eseményekkel, melyeknek nincs meg a helyük az időben, olyan eseményekkel, melyek túl későn jöttek, amikor már az egész időt felosztották, szétszedték, szerteajándékozták, s ők valahogy hoppon maradtak, behozhatatlanul, a levegőben lógva, otthontalanul és tévetegen?” „Éjjel nyugtalanul lebegek az égen, s alvástól nem leszek sötét.” „Minden, ami volt, kékes képernyő-fényben áll és vibrál, örökké, s mégis: surranás, kattogás, mert múlik is örökké.” „A boldogság fogalma, amely a görög etikai gondolkozás kezdetei óta központi szerepet játszott a filozófiában, a kantianizmus hatására éppen filozófiailag diszkreditálódott.” „S mint egykor Krisztushoz a Galileai Tengernél, jöttek az üres vizekhez a Bénák kultúrái s az Élet betegei.” „Úgy álltak ott a zsiráf lábánál, mint egy végtelen magasba vesző hegyvonulat alatt.” „Nem kapok levegőt!”

Keresem a kontextust.

(Az idézetek szerzői: Daniel Matcalfe, Talamon Alfonz, Thomas Bernhard, Kertész István, Kocziszky Éva, Nagy Irén, Polgár Anikó, Galgóczi Erzsébet, Antonin Artaud, Viola József, Farnbauer Gábor, Hack Márta, Nádori Lídia, Elisabeth Hering, Palotai Boris, James Joyce, Mohás Lívia, Bruno Schulz, Elsa Lasker- Schüler, Levendel Júlia, Huoranszki Ferenc, Edith Sitwell, Mándy Iván, Gerendás Beáta)