Carlo Rovelli Az idő rendje című könyvét olvasom. Kell a megerősítés, hogy az abszolút időről alkotott felfogásomat végleg el tudjam felejteni, és hogy abban is bizonyos lehessek, hogy a tér különböző pontjain különböző az idő. Emiatt most már abban is biztos vagyok, hogy amikor újra találkozom a tér adott pontján egy adott időben azokkal az emberekkel, akiket rendkívül szeretek, mindent onnan folytatunk majd, ahol abbahagytuk. Csak egy kicsit másképp. Vagy ugyanúgy. Teljesen mindegy. Én valószínűleg azokat a verseket mutatom meg nekik, amelyeken az elmúlt hetekben dolgoztam, és amelyeken még az előttem álló hónapokban dolgozni szeretnék. Bár ez rendkívül ostobán hangzik. Verseken lehet egyáltalán dolgozni? Nekifutok még egyszer: valószínűleg még egy nagyon rövid ideig ülni fogok a tér egy bizonyos pontján egy bizonyos ideig, hogy versek dolgozzanak rajtam. Ezek a versek – szintén nagy valószínűséggel – főként a térről és az időről szólnak majd. Lehet, hogy lesznek benne emberek is. Ezt még egyelőre nem tudom. Attól függ, hogy hogyan viselkednek majd. Ugyanakkor az is lehet, hogy már megírtam ezeket a verseket, akkor viszont lehet, hogy az előttem álló napokban lesz valami trükk. Elképzelhetőnek tartom, hogy valaki már olvassa ezeket a verseket.