Nemes Z. Márió írt kritikát Warren Ellis Transmetropolitanjáról az Élet és irodalomban:

“Warren Ellis: Transmetropolitan – A teljes gyűjtemény 1. Fordította: Holló-Vaskó Péter, Fumax Kiadó, Budapest, 2020, 488 oldal, 11 995 Ft 

A Darick Robertsonnal rajzolóval közösen létrehozott Transmetropolitan 1997 és 2002 között jelent meg, majd 2015-től három gyűjteményes-kötetben is kiadták, melynek első darabját tavaly hozta ki magyarul a Fumax Kiadó. A történet főhőse a vidéki elvonultságból a huszonharmadik századi metropoliszba visszatérő gonzo-újságíró. Spider Jerusalem, aki Hunter S. Thompson cyberpunk változataként politoxikomán őrjöngésben forgatja fel a közéletet. Ugyanakkor nem (csak)  anarchisztikus individualizmust képvisel: a „punk” energiákhoz újságírói éthosz és emancipatorikus társadalomvízió társul. A karakter belső feszültsége épp abból adódik, ahogy az önromboló nihilizmus és az idealista médiamártír szerepe közt ingadozik.

A The Witcher-franchise-ról elhíresült CD Projekt Red Cyberpunk 2077 videójátéka körüli viták arra mutatnak rá, hogy a kulturális térképen mekkora jelentőséggel bír még mindig a nyolcvanas években megszülető cyberpunk esztétika. Van ebben egy időhurok-tapasztalat is, hiszen itt egy „elmúlt jövő(kép)ről” beszélünk, melynek az ezredforduló előtt komoly társadalomkritikai ereje volt, miközben a mai kultúrában többek szerint felforgató erejét elvesztett nosztalgikus retróként tér vissza. Valószínűleg sok árnyalat lehetséges az esztétizált technofetisizmus és a forradalmi technokritika pólusai között, ezért is tűnik sürgetőnek a cyperpunk kortárs újraértése, amire kiváló alkalmat adhat Warren Ellis képregényklasszikusának magyar megjelenése. 

A Darick Robertson rajzolóval közösen létrehozott Transmetropolitan 1997 és 2002 között jelent meg, majd 2015-től három gyűjteményes kötetben is kiadták, melyek első darabját tavaly hozta ki magyarul a Fumax Kiadó. A történet főhőse a vidéki elvonultságból a huszonharmadik századi metropoliszba visszatérő gonzo-újságíró, Spider Jerusalem, aki Hunter S. Thompson cyberpunk változataként politoxikomán őrjöngésben forgatja fel a közéletet. Ugyanakkor nem (csak)  anarchisztikus individualizmust képvisel: a „punk” energiákhoz újságírói ethosz és emancipatorikus társadalomvízió társul. A karakter belső feszültsége épp abból adódik, ahogy az önromboló nihilizmus és az idealista médiamártír szerepe közt ingadozik.

Jerusalem neve beszédes, mert ő maga a Város, hiszen, ahogy azt Robertson vibráló várostablói bemutatják, a főhős elválaszthatatlanul „beleíródik” a hiperurbánus textúrákba. Az eredmény azonban nem az Én megrendülése, hanem a túlnövesztése, ugyanis Spider monológjai a Város vizuális heterogenitását összetartó „igazságformákká” rendeződnek. Vagyis a társadalom, technológia és média (lét)kérdéseinek boncolgatása a maszkulin narcizmus kórrajzába csomagolódik, melyet csábító lehet Ellis aktuális metoo-botrányaival összefüggésbe hozni, de itt egy amerikai műfaji-ideológiai hagyományról is szó van: az újságíró mint irodalmi (férfi)hős mítoszáról.”

Nemes Z. Márió írása teljes terjedelemben – a reklám megtekintése után – az Élet és irodalom oldalán olvasható.