Pénzes Tímea verses levelét közli az Irodalmi Szemle-online episztolarovata:

“Hetekig éltem ebben a borzongásban, néhány oldalnyi szöveg tüzében.
Hetekig? Inkább hónapokig. Évekig. Évtizedekig.
A Te írásodról van szó, Marguerite.
Mintegy negyed évszázadon át hordoztam magamban a hangulatát. A szinte lángra gyújtó szenvedélyt.
Mi mindent tudnak közvetíteni a betűk! A betűid!
Összefröcskölik az olvasót. Mint egy könyvből előtörő vulkán. Gyönyörködtetőn, forrón, parázslón! És mardosón. Beterítenek, beléd égnek, beléd ivódnak szavak, sorok. Nem állhatja útjukat semmi. Elárasztanak, elöntenek.
Vagy sűrű, gigászi indafolyamként kúsznak beléd.
Nem eresztenek, ott vannak benned, veled élnek tovább. Könnyedségüket, súlyukat cipeled évtizedeken át. De cipelni sem kell, mert már önmagad szerves részévé váltak.
Pedig megnevezni sem tudod vagy akarod, mi lepett el.
Korábban nem is sejtetted, hogy létezhet ilyen. Hogy vágyhatsz rá.

A Nagyvilágban bukkantam rá. Szépen megterített irodalmi svédasztalon illatozó kortárs világirodalom. Beszívhattam leheletét. A te leheletedet. Mert ott bújtál meg köztük Te is, a Te elbeszélésed, részletek valamelyik művedből.
Hogy lehet ilyen elragadóan írni a szenvedélyről, tettem fel a kérdést. Átjárni a szenvedélyek közt. Alig kilépni az egyikből, máris a másikban teremni. Tengerben gyönyörködni, az éjszaka színeiben és ízeiben elmerülni, majd a másikban, a másiknak benned, eggyé lenni, miközben az ablakon újabb szenvedélyek kopogtatnak.
Hogy bírható ki, viselhető el ennyi vágy?
Úgy merültem el én is a szövegben, mint te a hatványozott vágyban. Úgy merültem el a te hatványozott vágyadban.
Hogy tudtad mindezt papírra vetni és átadni? Átélted vagy írás közben született meg a vágy?”

A teljes szöveg az Irodalmi Szemle-online-on olvasható.