Szigeti Lászlóról és a Kalligram kezdeteiről írt Koncsol László az Új Szóban:

“1989 őszén a tévéhíradókban megjelentek a helyszíni tudósítások a hatalmas tömegtüntetésekről, többször is láttam Szigetit és Grendelt. Bejártam a pozsonyi Pálffy-palotába, ahol a VPN (Verejnosť proti násiliu) és az FMK (Független Magyar Kezdeményezés) emberei szervezkedtek. Ott ismertem meg Ján Budajt, František Mikloškót, Miloš Žiakot és egy csomó további új közszereplőt. Akkor érkezett haza Duray Miklós a családjával az Egyesült Államokból. Bejött a palotába, s elvonultunk, hogy a jövő lehetséges alakításáról beszélgessünk. Ehhez tudni kell, hogy engem a szlovák politikai rendőrség a Duray-féle konspirációban történt, szinte jelentéktelen részvételemért dobatott ki az irodalmi életből. Szigeti Laci rendkívül aktív volt, a cseh rendszerváltó mozgalomban sok barátra tett szert, megismerte Havelt, a későbbi köztársasági elnököt, s lett Václav Havel és Göncz Árpád összekötője, és a szlovák politikai demokratikus ellenállás és szervezkedés egyik kulcsfigurája is.

1989 decemberének első hetében egyszer azzal állt elém, hogy a két szlovákiai rendszerváltó mozgalom alapít egy szlovák és egy magyar újságot. A szlovákot a Verejnosť, a magyart A Nap címmel jegyeztette be a megrémült államtitkárral az akkor még kommunista kulturális minisztérium egyik irodájában, s a kezdetek kezdetén hetente háromszor jelenik majd meg, de hozzátette, hogy A Napot szeretnék napilappá fejleszteni, s nem bánná, ha én lennék a főszerkesztője. Mondtam, hogy ezt különböző okoknál fogva nem vállalhatom, én elsősorban maradandó szellemi termékekkel akarom szolgálni a régiót és nemzetemet. A Független Magyar Kezdeményezés központi irodájában számtalan név jött szóba, mígnem végül Hunčík Pétert nevezte ki főszerkesztőnek. Karácsony környékén azzal állt elém, hogy elvbarátainak egyetértésével engem is kooptálhatna a csehszlovák föderáció parlamentjébe, a Szövetségi Gyűlésbe, ahová az onnan kikerülő kommunista parlamenti képviselőket fölváltják a rendszerváltó mozgalmak jelöltjeivel. Azt sem vállaltam. Nem vagyok politikus alkat, örülök, hogy végre szabadon írhatok és publikálhatok, mondtam neki. Akkor kezdődött életem egyik legszebb és egyben legfájdalmasabb időszaka. Az utóbbiról nem akarok beszélni.

Szigeti sok neves embert hívott meg a szülővárosába is. Göncz Árpád is többször megfordult nála Dunaszerdahelyen. Egyszer egy kávéházi találkozóra is rábeszélte őt, és engem kért meg, hogy a helyi szlovákiai magyar értelmiségiek előtt nyilvánosan beszélgessek a magyar köztársasági elnökkel. Utána Göncz, aki eredetileg író és műfordító is volt, megvallotta nekem, hogy ez volt élete egyik legkellemesebb nyilvános szereplése.

Tudom, hogy huszonöt éves fennállása során a Kalligram több mint ezerkétszáz magyar és közel ezer szlovák nyelvű könyvet adott ki, köztük több mint száz huszadik századi magyar szépirodalmi ás társadalomtudományi mű szlovák fordítását. Hatalmas teljesítmény, emberfeletti munka. Közelről láttam Pozsonyban és Dunaszerdahelyen, mit dolgozott ez az ember, hogy ezt a vállalkozást, ezt a közép-európai szellemi szolgálatot sikerre vigye.”

A teljes cikk az Új Szó oldalán olvasható el.