Marosz Diána: A dolgozó nő egy napja karantén idején


Marosz Diána írt a Vasárnapba A dolgozó nő egy napja karantén idején címmel:

“Nyár végén elvállaltam egy könyvfordítást. Történelmi téma. Tudtam, hogy nagy kihívás lesz, de úgy éreztem, megérdemlem végre, hogy valami komolyabb „intellektuális” munkát is végezzek.

Könyvnyi terjedelmű fordításokon utoljára akkor dolgoztam, amikor még nem voltak gyerekeim. Mindig is csodáltam az olyan embereket, akik csemetéik jelenlétében képesek szellemi munkát végezni. Sosem voltam az a Lackfi János típus, aki saját bevallása szerint kiválóan tud alkotni, ha az összes gyereke ott ugrál körülötte. Hát köszi. Amikor mondjuk elkezdek fordítani egy tízsoros mondatot a demarkációs vonalakról, és a hatévesem közben percenként jön, hogy anya, kakilni megyek, anya, kérek vizet, anya, unatkozom, anya, szerinted milyen színűre színezzem ki a királylány ruháját, anya, velem foglalkozz… akkor hajlamos vagyok kétségbeesni. Te jó ég, egy óra alatt fél mondatot fordítottam le a 350 oldalas könyvből??

Volt bennem egy kis félsz az elején: mi lesz, ha újra bezárják az óvodákat, mint tavasszal? Hogyan fogom Cilike, a háztartás meg a tanári munkám mellett határidőre megcsinálni a fordítást? És tessék. Az ovi a téli szünet után zárva maradt. Bizonytalan ideig.

Ötkor kelek, hogy a reggeli csendben minél többet tudjak dolgozni. Előtte gyorsan bedobok egy mosást. Cilike hétalvó – ha oviba kell menni, kínkeservesen lehet csak felébreszteni. Ha viszont nincs ovi, felébred hatkor, és kitrappol hozzám. Anya, én itt akarok lenni veled! Lefektetem a nappaliban, csak a kislámpát hagyom égve, vaksin silabizálom a fordítandó szövegemet. Fél óra elteltével Cilike végleg felébred. Na jó, moss arcot, öltözz fel, és gyere reggelizni. Ezeket a vezényszavakat megismétlem tízszer. Hússzor. Nem nagyon hatnak. Közben persze nem bírok dolgozni, mert asszisztálni kell, hogy flottul menjen a dolog. Kelteni kell a két nagyot is, kezdődik az online tanítás. Kimosott a gép, kiráncigálom a ruhát, aztán majd valamelyik gyerek kiteregeti. Vagy nem.”

Marosz Diána írása teljes terjedelemben a Vasárnap oldalán olvasható.